Akartam egyszer már erről hosszabban értekezni, aztán valahogy elmaradt, de megint elkapott a gépszíj, úgyhogy uccu.

Olvasgatom egy népszerű, magyar írónő könyveit (szándékosan nem írok nevet, mert ez nem egy lejárató kampány) és alapvetően nem én vagyok a célcsoport, azonban tíz-tizenöt évvel ezelőtt én lettem volna.

És most akkor szeretném leírni, miért cseszte fel az agyam egynéhány dolog ezekben a regényekben. Egy példával élnék csak, mert ez volt az a jelenet, ami kiborította nálam a bilit, és ugyanígy kiborította volna akkor is, ha tíz évvel fiatalabb vagyok. Mert a sorokat olvasva éreztem, hogy ez így nem helyes és emlékszem arra is, hogy hasonló témában vitatkoztam tizenévesen, csak akkor még nem tudtam magamról, hogy feminista vagyok.

Szóval ott van a tinilány, aki istenesen bekúr egy fesztiválon és azt mondja neki álmai pasija, ugyebár a hivatalos "mindenkikedvence", a betűkbe öntött tökély férfi karakter, hogy hát ez milyen csúnya, meg ciki már tőle, egy lánytól. Konkrétan megveti és haragszik rá ezért. Előtte ugyanez a gyerek non-stop részeg volt négy napig, ami ugye tök vicces, mert hát egy srác csinálta. És akkor a lányka, a főszereplő hogyan reagál erre? Nem úgy, hogy mondd már meg te majom, milyen szignifikáns különbséget tesz kettőnk között az ivás vonatkozásában az, hogy neked péniszed van, nekem meg vaginám, de nem ám. Hanem aszondja: hát tényleg bazmeg, Szabikának "igaza van". És ez tényleg de gáz. És ő most lehajtott fejjel, búskomoran elkullog szégyellgetni magát. Amúgy lányként, ahogy azt a lányoknak ilyenkor csinálni kell.

Ugyanennél az írónőnél vettem már észre "slut shaming"-et is, és talán egy tizenéves olvasó nem mondaná meg, mi a baj vele, mert nagy eséllyel még sosem találkozott a kifejezéssel sem, nemhogy az elvvel. Pedig van vele baj. Az történik a lapokon, hogy jól az olvasó szájába van rágva, hogy az a másik leányzó egy nyaralás alatt vesztette el a szüzességét és bizony, ő volt már azóta több sráccal is, ez pedig mennyire gáz. Borzasztó. Skandallum!

Én nem tudom, de ne éljünk már a középkorban. A huszonegyedik századi Európában ne írja már le egy NŐ (főleg egy nő), hogy "lány létedre". Ne írja le ezt egy nő fiatal lányoknak, akik éppen a legbefolyásolhatóbb életszakaszban vannak, mert ezzel segít fenntartani azt az előítéletekkel átszőtt, szexista láncot, ami a mindennapjaink része és mások vért izzadva azon dolgoznak, hogy szabadulni tudjunk tőle.

Szerintem nem lenne szabad tabuként kezelni a szexet, a bulikat, az alkoholt. Azért nem, mert három dolog érdekli igazán a tinédzsereket: a szex, a bulik, az alkohol. És ez teljesen rendben van.

Nem a legjobb módszer arról írni nekik, hogy alkoholt inni bűn, bulizni csak a züllött fiatalok szoktak, egy lány pedig csak a szőke herceggel feküdhet le. Mert úgyis fognak inni, bulizni, dohányozni és még le is fekszenek egymással. Szóval inkább azt kellene nekik elmondani, hogy mindezt hogyan tegyék felelősségteljesen.

A szüzességem nem egy trófea, nem kell őrizgetnem magam, csak azért, mert nő vagyok. Egy lány is felfedezheti a szexualitását, sőt, kell is, hogy fel merje fedezni, vagy ott lesz majd harmincévesen és szégyenlősködve emlegeti a "csúnyáját", mert feszeng a saját vaginájának gondolatától.

A takony részegség pedig nem nemhez kötött. Mindenképpen gáz a világodról nem tudni, legalábbis kívülről. Belülről pedig meg kell élni azt is. Meg kell találnunk a korlátainkat, a határainkat, ismernünk kell a mértéket, de mindehhez tapasztalni is kell. És uram bocsá' akkor is, ha valaki nőnek született.

Én értem egyébként, hogy az írónő egy másik generáció, más érában nőtt fel, ettől függetlenül ez nem magyarázza meg a dolgot, mert nála sokkal idősebb nőkre nézek fel a felvilágosultságukért. A széles látókör nem korhoz kötött. És értem az indíttatást is, hogy jó példával akar eljárni, de a megoldás sosem a szélsőségekben rejlik. Ahogy az sem megoldás, hogy azt mondjuk a lányoknak, nyugodtan legyél szűz tizennyolc évesen, az nem gáz, az a másik ribi a gáz, nézd meg, aki elvesztette egy buliban, mikor tizenhat volt. Nem. A helyes narratíva az, hogy: addig legyél szűz, amíg késznek nem érzed magad és te tudod, mikor jön el ez a pillanat, milyen körülmények között és kivel. Ami pedig fontos: mindig merj egyértelműen szólni, ha valami nem esik jól. Sosem szenvedünk azért, hogy a másiknak jó legyen.

Úgy vélem, nagyon fontos az, hogy milyen látásmódot adunk át fiataloknak közvetetten, vagy közvetlenül. A lányokat elnyomó, megregulázni akaró szemszög akkor is rossz, ha jó szándék vezérli. Nem tehet meg valaki kevesebbet azért, mert lány. Nem kell több szabályt betartania és több elvárásnak megfelelnie. És legfőképpen nem csinálunk valakiből közellenséget azért, mert nem egyezik az életszemlélete a miénkkel. Nem szabad azt plántálni a fiatalokba, hogy normális dolog megvetni azt, aki nem hasonul az ő egyéni szabályaikhoz. Miért van rendben az, hogy a lányom megszégyenít egy másik lányt, csak mert amaz máshogy éli a szexuális életét, vagy máshogy szórakozik?

Ez egyáltalán nincs rendben. A nőket, mint alapvetően elnyomott nemet eleve arra kellene buzdítani, hogy összefogjanak, egységet alkossanak, segítsék és megértsék egymást.

Így egy ifjúsági regényben egy fiatal ma még azt olvassa, hogy mennyire szégyenteljes az a lány, aki bevert két sört és tizenhat évesen már nem szűz, ha pedig azonosulni tud a fő karakterrel, aki mindezt gondolja, nem fogja megkérdőjelezni sem ezt az álláspontot. Ebből pedig holnap az lesz, hogy a lány, akit megerőszakoltak a buliban, tökre megérdemelte, minek ütötte ki magát, meg minek ült a srác ölébe, amúgy is "minekmentoda". Így neveljük ki a saját társadalmunk áldozathibáztatóit és azokat a nőket, akik segítenek a patriarchális hatalomnak azzal, hogy a férfiak helyett is elnyomják egymást.

Pedig csak azt kellene mondani nekik, amikor még fiatal lányok, hogy az elfogadásban van a kulcs. Egymás elfogadása az egyén legnagyobb szabadsága.



NEManya