Néha eszembe jut, mi lenne vajon Csipivel, ha anno máshoz kerül. Milyen élete lenne, milyen szokásai, milyen gazdija, mi lenne az ő közös szeretetnyelvük. Aztán mindig végtelenül hálás vagyok az életnek, hogy valamilyen csoda folytán éppen akkor és éppen úgy a mi házunkban lelt otthonra, hogy a…

Nagyon boldoggá tesz, hogy azt látom az utóbbi időben: friss cicagazdik tanácsokat kérnek. Ha lassú ütemben is, de növekszik a felelős állattartók száma. Úgy döntöttem, összeszedek ide egy „kezdőcsomagot” olyan gazdiknak, akiknek most lesz az első cicájuk, vagy most lesz először benti cicájuk. 1:…

Kicsivel több, mint egy éve vesztettem el Vilmát. Azóta is gyakran gondolok rá, szüntelen a lelkiismeret-furdalás, amitől míg élek, nem fogok szabadulni: miért nem hoztam ki őt is magammal? Miért nem hoztam ki és vittem el a csodálatos dokinkhoz, három havonta, ahogy azt egy idős cicával kell? Miért…

Az előző poszt kapcsán, amit ITT találsz, szeretném megköszönni az intelligens, értelmes hozzászólásokat azoknak, akiktől ilyen érkezett! Ezeket olvasva látom, hogy talán még nincs veszve minden. Viszont amiről most írni szeretnék, az a maradékról szól. Első körben – bár számítottam rá –…

A karantén előtti időszakban, amikor a boltunk forgalma már erősen leszálló ágban volt, ráértünk beszélgetni a kolléganőkkel az üres üzlet közepén. Az egyik indiai munkatársammal játszottunk biodíszletet, csak álltunk és néztük a tök kihalt plázafolyosót, aztán valahogy az ímmel-ámmal beszélgetésünk…